Mártírmegemlékezés 2022-ben, 5782-ben

A holokauszt debreceni áldozataira emlékeztünk a Pásti Utcai Orthodox Zsinagógában július 3-án (Tamuz 4). Az emlékezés helye autentikus hely volt, az ortodox zsinagóga épülete, a holokauszt emlékmű a hajdani gettó kerítéssel az egykori gettó területén.
Debrecenből 1944. nyarán ezekben a napokban vitték el a zsidókat a helyi gettókból, akik közül hatezren nem élték túl a haláltáborokat. 1939. május 26-án, péntek este Magyarország minden zsinagógájában elmondták azt a gyászimát, mellyel Kreislerné dr. Grósz Zsuzsanna, a Debreceni Zsidó Hitközség alelnöke nyitotta meg az emlékező gyászistentiszteletet.
Megemlékeztünk 1 perces néma felállással a közelmúltban elhunyt Majoros László ny. ezredesről, a MEASZ debreceni elnökéről, aki rendszeresen felidézte az apafai lőtér 62 áldozatának tragédiáját.
Számos emlékező jelent meg a gyászistentiszteleten. A hőség ellenére több holokauszt-túlélő is részt vett, akiknek a száma - sajnos - évről évre csökken.
A mártír-istentisztelet megható hagyományos pillanattal indult. Papp László polgármester, Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, valamint Faigen Shmuel rabbi egy-egy szál virággal köszöntötte a túlélőket.
Megjelent Megyeri Jonatán budapesti rabbi is a megemlékezésen, aki a sabeszt is a közösséggel együtt töltötte.

Papp László kifejtette, a magyar történelem legsötétebb korszakára emlékezve gyűltünk össze ezen a napon. Honfitársaink egy része kivetkőzött önmagából, megtiporta alapvető emberi értékeinket, másik része pedig cinkossá válva, némán, fejét félrefordítva belenyugodott abba, hogy zsidó honfitársainkra ez a borzasztó sors várt. A mai összejövetelünkön egyaránt emlékezünk áldozattá vált zsidó honfitársainkra, és azokra az igaz emberekre, akik saját életüket kockáztatva mentették, vagy legalább megkísérelték menteni őket – tette hozzá.
A megemlékezésen Papp László polgármester beszédében kiemelte, a múlt század tragédiái ellenére a hit megtartotta a helyi zsidó közösséget. Hozzátette, Debrecen olyan város, ahol békében élhetnek együtt a különböző vallási felekezetek.
A polgármester ezután a jelent és jövőt vázolta fel: napjainkban minden Debrecenben élő felekezet és vallási közösség virágzó, gyarapodó egyházként létezik. – Ma élni és fejlődni akarás jellemzi a helyi zsidóságot, ennek támogatására erős összefogás jött létre a város és a helyi zsidó közösség között. A Debreceni Zsidónegyed épített örökségének felújítása után arra lesz szükség a következő években, hogy a belső szellemi, kulturális, vagy akár gasztronómiai értékeket is meg tudjuk mutatni a világnak – mondta. – Tegyünk hitet amellett, hogy a jelent közösen éljük meg, a jövőt közösen tervezzük – emelte ki, utalva a tervezett emlékközpontra, mely új lehetőséget jelent zsidó értékeink bemutatására, nemcsak turisztikai látványosságként, de határon átívelő hatású történelmi, és kulturális központként. Ősszel ráadásul zsidó fesztivált szerveznek a negyedben, illetve a napokban megnyílik a város első zsidó étterme is.

Horovitz Tamás úgy fogalmazott, az idő múlásával egyre jobban érzik: a megemlékezés feladatunk, kötelességünk, példát kell mutatni a jövő nemzedékének. – A fájdalmak nem csökkennek, nem múlnak el. Sokszor felmerül a kérdés: kell-e emlékeznünk, kell-e beszélni a múltról, a borzalmakról? A kérdés költői, a jelen és a jövő építése okán megkerülhetetlen a múltunk ismerete, az emlékezés nélkül.
Faigen Shmuel beszédében kiemelte, a debreceni egy élő zsidó közösség, bár még sok munka vár, próbálunk a múlt tisztelete mellett koncentrálni a jelenre, és a jövőre is, arra, hogy mi lesz velük 20-50 év múlva. Egy közelmúltbeli savuoti történetre emlékezett, amikor a nevadai, Debrecenből származó Avi Brown holokauszt túlélőben a kezdeti magyarországi szorongások feloldódtak, amint látta ezt az összetartó közösséget. A rabbi úr kiemelkedőnek látja a közösség és a város kapcsolatát, utóbbit kifejezetten támogatónak találja.

Az esemény a holokauszt emlékmű előtt folytatódott. Az ilyenkor szokásos 144-es és még több, a gyász hangulatához kapcsolódó zsoltárt énekelt Éliás Viktor debreceni kántor az emlékezés jeleként. Hangját reméljük, hogy Fent is hallották. Majd Péter László hittestvérünkkel közösen mondtuk a kadish imát. Záráskét közösen helyeztük el az emlékezés kavicsait a mártírok tiszteletére, felekezetre való tekintet nélkül.
Legyen áldott mártírjaink emléke!